Hasztalan várakozás, Mámoros Űr
Nemtud' hogy kéne
Akármihez nyúlni: bűn.
A test kilök magából, mint fénysugarat az izzó Nap,
De amint kialszik a láng, szív rögtön megszakad.
Szakadt már ezerszer, az ezeregyet is kibírja,
De csak azért imádkoz', hogy rohadt keped onnan kiírtsa.
A férgeid megfertőztek, már eppen elég régóta,
Ideje eltűnnöd, ne kínozzon a régi nóta.
Romlott lelked, hibás agyad sokszor ütött-vert már,
Ideje eltűnnöd, de eztán már csak halott kert vár.
Míveld gondosan, nagy szavakkal ahogy eddigis tetted,
Tapssal kövesse minden féreg,
minden egyes Rohadt Tetted.